Az őrségi táj

Az Őrség úgy él a köztudatban, mint sajátos és önálló kultúráját a mai napig változatlanul megőrző történelmi-néprajzi táj, melynek nevében, történetében rejlik identitása, önazonossága. Méltán tekintik Magyarország legősibb vidékének. Az Őrség hazánk egyetlen tájegysége, amelynek lakói a honfoglalás időszaka óta folyamatosan ugyanott, egy helyben élnek.

Az Őrség, zömében Nyugat-Magyarországon az osztrák – szlovén – magyar hármas határ térségében, Vas megye délnyugati szegletében elhelyezkedő tájegység. Elmondható róla, hogy a mai Magyarország egyik legszebb tája ez, melyről bátran elmondható, hogy az ember és természet harmonikusan illeszkedik egymáshoz. Nevét onnan kapta, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére, akik a magaslatokról figyelni tudták a határvonalat, védték az ún. gyepűt, a határsávot. Munkájuk fejében különböző kiváltságokat kaptak, valamint, közvetlenül a király fennhatósága alá tartoztak. Innen a táj neve: Őrség. Látnivalókban, természeti kincsekben, a történelmi múltat idéző értékekben, néprajzi, kulturális és szakrális gazdag tájegysége hazánknak. Szelíd dombvidék e táj, mely lomberdőkkel és fenyvesekkel, üde zöld kaszálókkal és láprétekkel, a patakvölgyek és a vizes élőhelyek gazdag állatvilággal, szép tavakkal, a völgyek mélyén csordogáló kristálytiszta vizű patakokkal, a patakok mentén égerligetekkel, szórványosan égerlápokkal fordul elő, és még számos védett növénnyel, valamint kedves, barátságos emberekkel.

Az árnyas füzesek közt kanyargó Zala, a hullámosan váltakozó dombvidék és az erdős, völgyes, vadvirágos tájkép oly lebilincselő látványt nyújt, melyen szívesen pihen meg a széphez szokott turista szem.

A természeti környezetet az Őrségi Nemzeti Park védi.

Az Őrség kultúrtörténeti emlékekben is rendkívül gazdag. Ezen belül említhetjük meg az Őrségre jellemző sajátosságot a dombtetőkre épült szétszórt házcsoportokból álló, úgynevezett "szeres" településszerkezetet. Őriszentpéter, nyolc szerből álló település, mely az Őrség fővárosa. Az építkezés legfőbb anyaga a fa volt, a tetőt pedig zsúppal fedték és kontyolták. Legismertebb lakóháztípusai a "füstöskonyhás" házak, illetve az úgynevezett "kerítettházak". Később, a tégla építkezés elterjedésével alakultak ki a rövid tornácú, úgynevezett "kódisállásos" épületek. Az Őrségben a történelem során a kővárak építése nem volt jellemző, ezek szerepét a részben ma is álló, alapjaiban Árpádkori, erődszerű templomok vették át. A népi faépítészet remekei az Őrség jelképévé vált fából készült haranglábak, melyek a templomokat helyettesítették. A hagyományos paraszti élet tárgyi eszközei néprajzi gyűjtemények keretében kerülnek bemutatásra. Ezen a vidéken ma is élnek a hagyományos népi mesterségek, mint a zsuppkötés, kosárfonás, kópickötés, stb. Talán a legjelentősebb - az itt található nagymennyiségű, jó minőségű agyagnak köszönhetően virágzó - fazekasság "gerencsérség". Ez a csodálatos mesterség "apáról fiúra szállva " az Őrségben máig fennmaradt. Az Őrség kedvelt turisztikai célpont, többek között a csodálatos természeti környezetnek, kézműves- és gasztronómiai hagyományainak, a változatos programoknak, rendezvényeknek köszönhetően. E tájnak egyedülálló hangulata van, a végtelen nyugalom, harmónia, és összhang érinti meg az ide látogatót. Az őrség helyet ad az aktív kikapcsolódásra is, a gyönyörű táj hívogat túrázásra, kerékpározásra, a vadregényes erdők, színpompás rétek kirándulásra. A környező tavak lehetőséget adnak fürdőzésre, strandolásra, de a horgászok számára is kedveltek. A környéken egész évben számos kulturális rendezvény, fesztivál kerül megrendezésre, valamint az ide látogatók nagyon finom hagyományos, tájjellegű ételeket is megkóstolhatják. Kedves idelátogató saját szemével győződjön meg róla, hogy valóban érdemes ellátogatni hozzánk, megismerkedni az országnak ezzel a gyönyörű szegletével.